magyar–bizánci háborúk: Az Árpád-korban szomszédunk volt a Bizánci Császárság (→bizánci birodalom), és többször viseltünk ellene háborút. II. István m. kir. (1116–31) 1127: a Bizáncba menekült Álmos hg. kiadatását kérte, s miután a császárság erre nem volt hajlandó, István nyáron háborút kezdett ellene. Elfoglalta és leromboltatta Nándorfehérvárt, a m. kereskedők bántalmazásáért földúlta Barancsot, sőt elfoglalta Nist és Szófiát is, de Philippolisztól visszafordult. Álmos 1127. IX. 1: meghalt. II. (Komnénosz) János cs. (1118–43) 1128: ellentámadást indított. Seregében lombardok és perzsák is harcoltak. Elfoglalta Haram várát, a Szerémséget, Zimonyt, Barancsot, miután görögtűzzel fölgyújtották a m. hajóhadat, a m. sereg vezére a kir. betegsége miatt a vsz. ném. Setepel volt. 1129: cseh segédcsapatokkal visszafoglalták Barancsot. X: megkötötték a barancsi békét, mely egyik félnek sem biztosított területi nyereséget. 1149 őszén a fr–normann szöv-ben lévő Mo. fegyveresen segített a bizánci uralom ellen fölkelő szerbeknek. – 1150 őszén I. (Komnénosz) Mánuel cs. (1143–80) a szerbek ellen vonulva a Tara folyó mellett győztes csatát vívott egy szövetséges szerb–m. sereggel, melynek során kézitusában személyesen ölte meg Bágyon (Bakchinosz) ispánt, a m. csapat vezérét. Ezután a szerbek meghódoltak, s a bizánciak ellen vonultak. II. Géza (ur. 1141–62) ekkor halicsi hadjáratban vett részt. A cs. serege a Dunán átkelve a Szerémséget dúlta, Zimonyt elfoglalta. Egy másik sereg a trónkövetelő →Borisz (Kálmán m. kir. [ur. 1095–1116] törvénytelennek tartott fia) vezetésével a Temesközt pusztította. Az időközben visszaérkezett II. Géza elől Borisz visszavonult. Mánuel és Géza még 1150: fegyverszünetet kötöttek. A két uralkodó seregei vsz. 1153: újra fölvonultak a Dunához, de háborúra ekkor nem került sor, és II. Géza számára kedvezőtlen békét kötöttek. Géza 1154: újra támadott, a nagy erőkkel fölvonuló Mánuellel azonban harc nélkül újra békét kötött, mely egyik félnek sem biztosított ter. nyereséget. II. Géza fiával, III. Istvánnal (1162–72) szemben Mánuel cs. Géza öccse, II. László (1162–63), majd ennek öccse, IV. István (1163) kirságát támogatta. Utóbbi VI. 29-i Székesfehérvár melletti veresége és száműzetése után hűbérül ajánlotta fel Mo-ot Bizáncnak. Mánuel erre seregével Nándorfehérvárig vonult, de ott, lemondva IV. István támogatásáról, békét kötött III. Istvánnal. IV. István bizánci támogatással 1164. IV: benyomult Mo-ra. Mánuel cs. a Dunán átkelve Bácsig hatolt. Seregében volt III. István öccse, Béla hg. is (a későbbi III. Béla kir.). III. István osztr., halicsi és cseh segédcsapatokkal megerősített seregével vonult ellene. Mánuel újra békét kötött III. Istvánnal, IV. István a Szerémségbe húzódott vissza, s ez így a bizánciaké maradt. 1165 elején III. István serege a Szerémség visszafoglalására indult. IV. István visszavonult Zimony várába, ahol IV. 11: vsz. megmérgezték, a vár a kir. csapatoké lett, nyáron Mánuel elfoglalta Zimonyt és a Szerémséget. III. István békét kötött. A bizánci seregben ezúttal is ott volt Béla hg. 1166 tavaszán Dénes ispán vezetésével m. hadsereg támadta meg a Szerémséget, és visszafoglalta azt. Ez év nyarán egy bizánci sereg (melyben ismét ott volt Béla hg.) szembeszállt Dénes ispán csapataival, két másik bizánci sereg a hozzájuk csatlakozott vlahokkal együtt Erdélyre támadt, és nagy zsákmánnyal vonult vissza. Ezután III. István és Mánuel újabb fegyverszünetet kötött. 1167. VII. 8: Mánuel sereget küldött a Szerémség elfoglalására, mely Zimonynál, a Száva mentén legyőzte Dénes ispán seregét, az ispánt elfogták. A Szerémség, Bosznia és Dalmácia Bizánc birtokába került. Az elveszett ter. visszaszerzésére III. István már nem tett kísérletet, a ~ egyelőre befejeződtek. A Bizáncban nevelkedett III. Béla kir. (1172–96) Mánuel haláláig békében élt Bizáncban. Ezután Bizánc nem volt többé hódító nagyhatalom, pártharcok színhelyévé vált. III. Béla 1180/81: kiszorította Bizáncot Dalmáciából, Boszniából és a Szerémségből, 1182 nyarán és őszén elfoglalta Nándorfehérvárt, Barancsot, Nist és Szófiát. 1185: békét kötöttek, III. Béla leánya, Margit 1185/86 fordulóján II. (Angelosz) Izsák bizánci cs-hoz (1185–95) ment nőül, s hozományként megkapta a Nándorfehérvár és Szófia közti területeket. A cs. tudomásul vette, hogy Dalmácia, Bosznia és a Szerémség m. uralom alatt marad. Ezzel a ~ véget értek. III. Béla ezután támogatta Bizáncot. A IV. keresztes hadjáratban 1204. IV. 12: elfoglalták Bizáncot, annak nagyhatalmi állása egyszer s mindenkorra megszűnt. B.A.

Hadtört. Közlem. 1890. (Pauler Gyula: II. Géza orosz–görög háborúi) – Századok 1982. (Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc) – Kristó 1986. – Makk Ferenc: Mo. a 12. sz-ban. Bp., 1986.